Egy taxis osztotta meg az alábbi történetet.

“A XI. kerületben taxizom, és egy idős asszony, akit rendszeresen vittünk haza, mindig panaszkodott a sorsra, hogy a lánya lebénult, és nem gondolta volna sohasem, hogy őneki kell felnevelnie az unokáját.

Ekkor rábeszéltem, hogy hívja fel Csókay professzor urat, mert biztos voltam benne, hogy kimegy a lakásra és megvizsgálja a lányát.

Az elgondolásom bejött, de sajnos, miután megvizsgálta a hölgyet, a professzor úr válasza az volt, hogy sajnos nem tudunk segíteni a bajon.

Amikor megkérdezte a néni, hogy “mivel tartozom?”, akkor azt mondta, hogy: “Semmivel és sajnálom, hogy nem tudok segíteni.”

Itt szeretném tisztelettel megköszönni, hogy kifáradt és megvizsgálta a beteget, amiben egyébként biztos voltam. Köszönöm tisztelettel a professzor úrnak, hogy személyes megjelenésével enyhített a család fájdalmán.”

Minden tiszteletünk és elismerésünk az olyan orvosoknak – köztük Csókay professzor úrnak, – akiket nem a hálapénz, hanem a gyógyítás és a beteg embereken való segítés motivál. Akik ugyanolyan odaadással látják el a nincstelen nénit, mint a milliomost. Sok ilyen kellene!

★ ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT, ÉS HA TETSZETT OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK! ❤